Los Angeles utcáin sétáltam egy szombat hajnalon. Holnap vissza kell repülnöm Angliába, ugyanis nemsokára kezdetét veszi a turné. Bárcsak maradhatnék még egy kicsit...Olyan nyugodt itt minden. Sokkal jobb a helyzet mint Londonban. Itt éjszakánként legalább egy kicsit láthatatlan tudok maradni. Éppen az újonnan vett házam felé sétáltam egy barátomtól, Andytől. A hideg levegő jót tett most nekem, a szél játszott a tincseimmel. Egy olyan embernek mint én, néha nagy szüksége van a testi és lelki magányra. Tehát hazafelé voltam...Na igen, mindig ez van... Túl sokat gondolkodom.. Kezdek beleőrülni abba, hogy a sok érdekbarát és kevés idő miatt, senkinek nem mondhatom el, mi van bennem igazából. Már éppen tettem bele a kulcsot a zárba, mikor megbotlottam valamiben.
A sötétben egy cetlit véltem felfedezni, így hát felvettem. 'Én sosem jutok a közeledbe, de ettől függetlenül nekem is te jelentesz mindent. Kérlek fogadd el az ajándékot, még szükséged lehet rá. Mindenkinek vannak titkai...'-Addig jó még mindenki távol van. -Mondtam. Jó..volt bennem pár pohár alkohol, és ilyenkor kicsit morci tudok lenni. Másik történet.Felvettem az ajándékot és szemügyre vettem, egy bőrbevonatos vastag füzet volt. Napló... Belül teljesen üres volt, nem nagy ajándék...Bevittem és ledobtam a konyhapultra, majd gyorsan lezuhanyoztam. A forró víz alatt tisztábban tudtam gondolkodni, de az a hülye napló nem mászott ki a fejemből. Én meg egy napló? Mit kezdjek vele? Mikor végeztem és megtörülköztem, Ádám jelmezben indultam meg konyha felé. Ittam egy pohár vizet, és befelé elvettem a naplót. A hálóba mentem és az éjjeli szekrényre tettem. Nem bírtam nem újra megfogni. Megint a kezembe vettem, majd rá írtam; ' One and Only'. Az ágyba feküdtem, és mélyebb gondolkodásba kezdtem. Én naplót vezetni? Ugyan már.. Ez olyan pisis..vagy nem? Mielőtt fellelhettem volna magamban a választ, elaludtam.
